A tészta szeretete – Múltba tekintő
Örök kérdés, hogy a tészta miként jutott el Európába, és hogyan tehetett szert ekkora népszerűségre, azonban egy biztos: a tészta – elkészítésének gyorsasága és sokszínűsége miatt - felgyorsult életünk és ételünk meghatározó szereplőjévé vált.
A tészta európai elterjedéséről számos történet, feltételezés látott napvilágot. Egyes történetek szerint Marco Polo hozta magával a tésztát Kínából, ugyanakkor vannak arra vonatkozó történetek, melyek szerint a tészta az etruszkok földjéről származik, és onnan terjedt el ilyen széles körben, ugyanakkor a valósághoz legközelebb álló feltevések egyike az, hogy világszerte ismert és kedvelt tészta sok más egzotikus fűszer kíséretében a 8. században arab közvetítéssel jutott el hozzánk, Európába.
A világ egyik legkedveltebb étkét, a tésztát bizonyos elméletek szerint Szicíliában fogyasztották először. Ezt követően a tészta hihetetlen mértékben és gyorsasággal terjedt el Európa-szerte, a megfelelő klíma pedig kedvezően hatott a durum búza honosítására, termesztésére és széleskörű elterjedésére.
A tészta népszerűsége a mai napig töretlen. Ez nagymértékben köszönhető a gyártási technológiák folyamatos fejlődésének, a változatos összetételnek és formának, valamint a korszerű táplálkozási szokások elterjedésével párhuzamosan termesztett, honosított búzafélék, lisztek piacszerzésének.
A tészta különleges ereje, varázslatos titka az elkészítés, felhasználás sokszínűségében rejlik: sütve, főzve, főételként, desszertként, köretként, előételként, levesekhez, húsokhoz, zöldségekhez, édesen vagy sósan – gyakorlatilag megszámlálhatatlan formában fogyasztható.
Mára már általánosságban is elmondható, hogy az egyszerű menzabároktól egészen az elegáns éttermekig a vendéglátóipar résztvevői változatos, kedvező ár-érték arányú és tápláló ételkülönlegességekkel szolgálnak ki bennünket, ha egy ízletes tészta elfogyasztására vágyunk.
Mindamellett, hogy a tészta igazán finom és tápláló étel, szervezetünk zavartalan és megfelelő működéséhez, idegrendszerünk egyensúlyához elengedhetetlenül fontos vitaminokkal, ásványi sókkal és szénhidrátokkal járulhat hozzá.
Magyarország nyugat-dunántúli részén, a Nádasdy-udvar szakácsainak köszönhetően 1553-tól közkedvelt termékké vált a széles metélt. A tésztaételek kultúrájának terjedésével és fejlődésével párhuzamosan a kulináris irodalom is a fejlődés, korszerűsödés korszakába lépett. A gasztronómia tészta-szegmensének magyarországi része olyan hungarikum termékeket tudhat magáénak – és büszkélkedhet velük világi viszonylatban - , mint a tarhonya és a csigatészta.
A tarhonya
A tarhonya hazánk egyik legismertebb és legkedveltebb körettésztája. A rostán átmorzsolt gömbölyű köretkülönlegesség több méretben is létezik, így azt kedvünknek, ízlésünknek megfelelően készíthetjük el, illetve vásárolhatjuk meg. Elkészítése nagyon munkaigényes, ám megéri a fáradtságot. Az 1700-as években, az alföldi parasztok táplálkozásában a tarhonya igen jelentős szerepet töltött be. Leginkább öregtarhonya, pirított tarhonya, pásztortarhonya néven ismert ételeiket fogyasztották.
A tarhonya elnevezésének eredete bizonyos vélemények szerint az oszmán-török eredetű „tarchana” szóból ered, amely a búzaliszt és aludttej hozzáadásával elkészített tésztát jelentette. Más változatok szerint a tarhonya megnevezés összekapcsolódik a „tarho”-val, vagyis az alföldi jellegzetességként elkészített hűsítő, enyhén savanykás itallal, mivel az alföldiek jó szokásuk szerint ebben a savanykás italban főzték meg a gömbölyített száraztésztát.
A tarhonya elkészítése egy eléggé idő- és munkaigényes folyamatot takar. A tarhonyát általában különböző szemű tarhonyarostán készítették el, és a tészta annál szebb volt, minél kerekebbre, gömbölyűbbre sikerültek a szemek. Az így elkészült tésztát tésztaszárítóra helyezték, majd vászonba csomagolva a kamra hűvössége adott otthont az elkészült tészta-remeknek. Az elkészítés ideje általában az aratás előtti időszakra volt tehető, egyrészt mert az asszonyok ekkor értek csak rá elkészíteni a tésztát, másrészt az évszaknak ebben a szakában volt a tarhonyakészítéshez megfelelő meleg.
A csigatészta
Bár a tarhonya készítése is meglehetősen körülményes feladatnak tűnik, és időt, fáradtságot nem kímélve dolgozhattak az asszonyok, mire elkészült ez a remekbeszabott tésztaféleség, a csigatészta esetében gyakorlatilag többszörös idő- és energiaráfordítással számolhattak a családok női tagjai.
A csigatészta elkészítése a lakodalmi előkészületek tradicionális sorába illeszkedő társas eseménynek számított régen, ám néhány helyen még a mai napig is őrzi hagyományait. A „csigacsináló” elnevezésű társasági összejövetelen rokonok, szomszédasszonyok, jó ismerősök vettek részt. A csigatészta készítése feladatrészekre osztva, szervezetten zajlott. A tésztát először kisméretű négyzetformákra vágták, majd speciális csigaorsók segítségével perdítették fel és ejtették tálakba. A társaság asszonyainak különböző mintájú, kinézetű, faragású csigaorsói voltak, a legegyszerűbbektől a legmívesebb, díszesebb darabokig. Az alföldi asszonyok a csiga készítéséhez általában fa, kerámia, fém vagy szaru alapanyagból készült csigacsináló eszközöket használtak. Az első ilyen orsó 1785-ből származik és Debreceni eredetű. A csigacsinálók a régi hagyományok szerint általában ajándékozás útján kerültek a fiatal lányok, asszonyok birtokába, bizonyos elméletek szerint „szerelmi ajándékok” tárgyát képezték.
Napjainkig él a hagyomány, mely szerint a menyegzői asztalon a levestészta a becses múlttal rendelkező csigatészta. Bár elkészítésére csak kevés mai háztartásban vállalkoznak, mégis népszerű levesbetét a mai napig.
A tészta főzése
A csomag tartalmát öntsük forrásban lévő bő vízbe, melybe tegyünk egy csipetnyi sót, evőkanálnyi olajat.
Várjuk meg míg a víz a tésztával felforr és a tészta vastagságától függően 2-10 percig főzzük, majd langyos vízzel leöblítjük.
Cérnametélt esetén a főzési idő 1-2 perc.
Köret készítése tarhonyából
250 g-os kiszerelés esetén a tasak tartalmát kevés olajon, vagy zsíron világos barnára pirítjuk, majd kétszeres mennyiségű (5-6dl) ételízesítővel vagy sóval ízesített vízben lassú tűzön, vagy sütőben fedő alatt (20-25 perc) puhára pároljuk.
